Sarokcsont-kinövés – plantáris fasciitis

Ma majdnem minden sarokproblémát hajlamosak vagyunk a sarokcsont kinövésével magyarázni. Ennek bevett elnevezése a sarkantyú és kalciumból képződik. 

Annak ellenére, hogy a kalcium lerakódásokat a röntgenfelvételen is látni lehet, fájdalmak ennél a betegségnél igen ritkán jelentkeznek.

A sarokfájdalmak többsége akkor keletkezik, ha túlságosan megterheljük a szalagokat, amelyek összekötik a lábujjakat a sarokcsonttal, ezt nevezünk plantáris fasciitisnek (talpi bőnye gyulladás).

Hogyan keletkezik a plantáris fasciitis?

Vadászó és  gyűjtögető életmódot folytató őseink mezítláb jártak, kemény és  egyenetlen felületen, így a lábinak (fascia plantaris) folyton terhelve voltak. Ma általában sík felületen járunk, szűk cipőben, amely gyakran a lábfejet teljesen rögzítő talpbetétet is tartalmazza (főleg sportcipőknél fordul elő). Így csökken a talp hosszanti inainak mozgáslehetősége, ezzel együtt pedig a rugalmasságuk is.

Ha a talp hosszanti inai nem rugalmasak, már kis terhelésnél roncsolódhatnak, vagy részlegesen elszakadhatnak a szövetek, ami gyulladáshoz vezet, ezt hívjuk plantáris fasciitisnek.

A roncsolt szalagot sebszövet fedi, ami még kevésbé rugalmas, mint az inak, ezért a tünetek tovább rosszabbodhatnak.

Jellemző tünete a sarok alsó részének fájdalma, amely a sarok irányából a lábfej elülső része felé sugárzik. Az is előfordul, hogy a fájdalom a saroktól, a lábszár mentén, egész az Achilles-ínig elér.